Egy hét telt el az utolsó hívás és SMS óta. Semmit sem hallottam eddig Rachelről vagy Mr. T-ről. Kezdtem aggódni. Fel alá járkáltam a lakásban. Egyedül voltam, a fiúk épp stúdió felvételen voltak. Addig volt időm gondolkodni. Bele gondoltam még a legrosszabb dologba is. De a legjobb is megfordult a fejemben mi van ha Rach elmenekült. És keres. Őt is keresik. Ekkor nyitódott az ajtó nem éreztem magam nagy biztonságban. De az ajtón belépő banda megnyugtatott.
- Milyen volt a felvétel? – kérdeztem.
- Jó. – mondta Nath. Majd közelebb húzott és ezt súgta – Tomnak fél percenkét ki kellet mennie, egy szerelmes dalt énekeltünk fel és nem bírta könnyek nélkül ez pedig nem jellemző rá. Még a legkomolyabb dolgot is mindig elvicceli.
- Lily, volt valami hír? – kérdezte nyugtalanul Tom. A szeme még vörös volt a könnyektől.
- Nem, még semmi.
- Értem. A szobámban leszek - mondta majd elvonult a szobája irányába.
- Úgy sajnálom őt. – mondta Jay.
- Igen, most nem lehet könnyű neki, és neked sem. – mondta Max együtt érzően.
- Hát igen. Ennyire még sosem láttam letörve. – fejtette ki Siva.
- Én megyek, lepakolok, mindjárt jövök. – Mondta Nath majd egy puszit, nyomot az arcomra. A fiúk is lepakoltak közben.
Nath ért vissza a leghamarabb:
- SMS-ed van. Megyek, felvidítom Tomot. – mondta és én azonnal a telefonomat kerestem a szobámba. Mr. T írt.
„Szóval Tényleg keresni akarod a barátod. Akkor találkozzunk Orchar Streeten, ma pontban éjfélkor. És nyugodtan hozd a barátaidat. Úgy viccesebb lesz a buli. – T.”
Tom és Nath viharzott be a szobába.
- Megmentjük? Ugye megmentjük Rachelt? – kérdezett Tom kísértetiesen a közepébe.
- Te elolvastad az SMS-emet! – Néztem gyanakvóan Nathre.
- Bocsi, de te nem voltál itt engem meg hajtott a kíváncsiság, sajnálom. – mondta kiskutya szemekkel.
- Semmi baj, de szóljunk a többieknek. – így is lett. Mindenki be lett avatva a tervbe. Este 23:00 már úton voltunk. Ez az utca a város legelhagyatottabb részén és úgymond London „határán” áll. Ki is értünk pont időben. Sötét volt, de teliholdas éjszaka, a szél süvített. Leparkoltunk az autóval majd bementünk az utcába. Nagyjából az utca közepén láttunk hét sötét alakot mozogni és beszélni. A hangjuk torzított volt. Mikor közelebb értünk hozzájuk hirtelen felénk fordultak egy alacsony teltebb srác beszélt hozzánk.
- Azt hittem el sem jöttök. És nem-nem én vagyok Mr. T. Hanem mi heten vagyunk. Talán ismerősek vagyunk The Robbers?
- Nem miből ismernénk titeket? – kérdezte gyanakvóan Max.
- Tőlünk vettétek el a lemezszerződést. Ugyan is mi vagyunk a Mr. Perfection.
- De akkor honnan jön a Mr. T? Meg Mr. Tökély? Nem valami találó. –mondta Jay.
- Nem hangzik olyan jól a Mr. P. És azért Mr. T, mert magyarul tökély?! Nem elég világos?
- Jaj, emlékszem rátok. Bénák voltatok a demó CD-n. – mondta Max nevetve, persze ezzel kicsit sem oldotta a „kellemes” hangulatot.
- A másik meg, ilyen névvel nem sokra vinnétek. – mondta Siva is.
- Hova vittétek a barátnőmet? – kérdezte idegesen Tom. Neki ugrott volna ezeknek a bizonyos Mr. T-éknek de Nath és Max lefogta.
- Igen, és miért? Nem ártott ő nektek semmit! – mondtam már én is.
- Egy másik sráccal volt és amúgy bezártuk őket az egyik épületbe sok sikert a kereséshez. Oh, és hogy mért? Mert ennek a pasija. – mutatott Tomra. - Fájdalmat akartunk nektek szerezni és ez a kis Szöszi jött volna, ha nem menekül el Londonba. – Mondta rám mutogatva. Persze Nathnek több sem kellett.
- Ne érj Lilyhez! – mondta Nath. Most már őt kellet lefogni.
- Nem fogunk, ha megtaláljátok a másikat. Még mielőtt meghal akkor ti nyertetek és börtönbe megyünk. Ha nem találjátok, meg akkor pedig ide adjátok a lemezszerződéseiteket, számokat írtok nekünk és senkinek nem említitek meg a történetet. Meg a kis barátnődet is elvisszük. Kedvenc színem a szőke. – majd egy levegő csókot küldött felém. A gyomrom is felfordult. Erősen belemarkoltam Nathan kezébe, hogy még véletlenül se rendezzen csetepatét.
- Két ember életével játszotok egy lemezszerződés miatt? – furkálódott Tom.
- Nem mindegy? Félórátok van megkeresni őket. Mi mentünk! - majd egy fekete furgon ért melléjük beszálltak és elhajtottak.
- Valakinek ötlet? – kérdeztem idegesen.
- Váljunk szét. – mondta Max. – Tom és Siva ti velem jöttök és ezt a rész kutatjuk át. – s eközben a háta mögé mutatott. – Lily, Nath és Jay ti a másikat, ha valaki megtalálja, telefonon csörget mindenkinek. Indulás! – és ez volt a végszó. Rengeteg házat átjártunk kevés sikerrel. Már csak tíz perc maradt, mikor megszólalt a mobilom.
- Megvannak! Kiszabadítom őket és megyünk az utcára! – szólt Max. Erre a szóra szinte minden nehézség leesett a szívemről. Egyből elkezdtem rohanni ki a házból. Az utcára ahol megláttam Racht és Tobyt. Azonnal a nyakába ugrottam.
