Volt pár speckó holmink, aminek a nevét se tudtuk pár a mi nyelvünkön nevezett „vágó kés”, éjjel látószemüveg, vókitóki és hasonlók.
- Mi bemegyünk – Mondta Rach rám mutatva. – Ti maradjatok itt! Toby te figyeld a mozgást a laptopon Nath te pedig figyelmeztess minket és állj készen arra, hogy menekülnünk kell a vókitókin tartjuk a kapcsolatot!
- De én nem akarok itt kint maradni! – Hisztizett Nath.
- Semmi, de mi megyünk és kész! – mondta Rach ellent mondás nem tűrően. Ahol álltunk egy rés volt a kerítésen azon át amúgy is csak mi fértünk volna át.
- Akkor induljatok most az őr odébb ment. Siessetek és legyetek óvatosak! –mondta és ez volt a végszó. Átmásztunk a kerítés alatti résen. Majd elmentünk egészen a falig.
- Hol van Ed? – kérdeztem a vókitókiba.
- Nincs benne chip. Hogy találjam meg? – mondta Toby – egyébként van egy ablak 2 méterre, jobbra tőletek.
- Jó, köszi Toby látom. – mondta Rach majd átadta nekem a vókitókit.
- Oh és Toby kísérteties vagy! – mondtam mire nevetés tört ki. Én is elkezdtem kuncogni, amíg a fal mellet lapulva haladtunk az ablak fele.
- Csendesen! – szólt rám közben Rach.
- Hallottál valamit? – mondta egy őr a másiknak. Mi lélegzet visszafojtva álltunk a fal mellet.
- Fal felől? Igen.
- Nézzük, meg nem kell, nekünk senki a főnök megölne minket.
- Rendben. – majd a lépteiket hallottuk az őröknek. Felénk tartottak.
- Gyertek, el kell mennünk a drogért! – kiáltott egy hang s az árnyak elindultak egy autó felé.
- Akkor hagyjuk, menjünk. – mondta az egyik figura és meg vártuk, míg a motor felzúgott. A kapu pedig nyikorogva kinyílt majd bezárult.
- Na, jó ez meleg volt, óvatosabbnak kell lennünk. – mondtam.
- Jó tarts, bakot majd felhúzlak. – én pedig engedelmeskedtem s majd Rach felhúzott. Az ablakon bemásztunk, be volt törve az ablak. Pont előttünk volt egy kötél arra Rach átugrott s felmászott rajta egy tartóállványra. Én követtem a példáját.
- Ezt hogy csináltad?
- Öhm sokkémes filmet láttam. De most menjünk, azt hiszem, látom Edet.
- Igazad van ő az. – Nehéz volt felismerni agyon verték azok az állatok. Előrébb haladtunk két őr állt mellette majd bejött egy férfi. Akkora volt, mint egy ház.
- Nos Ed ebből az lesz a tanulság, hogy többé ne szórakozz Nikóval.
- Engedj, el visszaadom a tartozást esküszöm.
- Arra nincs garancia. – majd gyomorszájon vágta Edet. – Te gyere velem és te maradj, itt találtak a többiek egy kocsit innen nem messze nem kellenek ide nyomozók. - mondta majd kimentek az ajtón a kisebbik őr maradt itt. Ekkor feleszméltem, hogy az csak a mi kocsink lehet, amit észrevettek.
- Fiúk észrevettek titeket menjetek odébb.
- Kerüljétek meg az épületet látok egy ajtót, amit innen egy őr sem véd.
- Kívülről sem azt a részt sehonnan sem őrzik. – Hallottam Toby hangját
- Remek akkor menjetek oda. –mondtam végül. – De a kocsi hangját nem fogják meghallani?
- Lily ha idefele voltak olyan bénák hogy nem hallották meg akkor most se fogják – mondta Nath.
- Jó menjetek és Lily nem érünk rá szórakozni. – mondta Rach és végül is igaza volt. Az őr és Toby felett álltunk. Rachel pedig magán akcióba kezdett. Leugrott a magasból pont az őrre. Bekötötte a száját bekötözte kezét és a lábait. Én pedig nem várhattam ott fent leereszkedtem egy kötélről és oda mentem Edhez.
- Lily, te mit csinálsz itt?
- Megmentelek szerinted? De halkabban, jó?
- Oké, csak segíts. – mondta majd elvágtam a köteleket, amik a székhez kötötték. Ricsajt hallottunk az ajtó felől. Valószínűleg nem találták az autót s visszajöttek.
- Gyorsan siessünk! – mondtam. Az ajtó kinyílt s a főnök futott át rajta. Az arcán rémület ült. Egyenesen felém jött. Elkapott. Toby nyitotta a menekülő ajtónkat. Rachel meghallotta, hogy segítséget kérek s próbált segíteni majd őt is elkapták.
- Menjetek nem lesz semmi baj. – mondta Rach. Toby szemében könnyek ültek. Majd leütöttek. Elvesztettetem az eszméletemet.
Egy idegen helyen tértem magamhoz. Benne sötétség honolt. A holdfény egy lányra vetült rá. Rachelre.
- Rach hol vagyunk?
- Elraboltak Lily, elraboltak minket. .- majd elhallgatunk s a hideg szobában üldögéltünk tovább. Nem volt más kiút csak egy nagyon picike ablak az egyik falon. Azon egyikünk sem fért ki. Rácsos ágyak voltak, amin dohos és iszonyatos szagú párnák és takarók voltak. Rachel egymással szemben ültünk. Egy kicsit zokogni kezdtünk. De aztán abbahagytuk. Most legalább volt időm elgondolkodni a jövőmön. Ha egyáltalán lesz még ezek után, jövőm… Gondolatmenetem egy recsegő hang zavarta meg. Az ablak felől jött. Elég magason volt az ablak így Rach bakot tartott.
- Látsz valamit? – kérdezte Rach.
- Nem igazán. Várj! Az egyik vókitókink.
- Remek ezzel felhívhatjuk őket. Eléred?
- Azt hiszem. Megvan! Engedj le. – majd mikor földet értem azonnal felhívtuk a fiúkat.
- Ki az? – kérdezte egy ijedt hang.
- Mi vagyunk az Toby – mondtam megnyugtatón.
- Hála az égnek. Ugye jól vagytok?
- Igen, de segítség kéne…
