26. fejezet: Szerelem… csodákra képes

Másnap elkapták a bandát. Rach se és Toby se szenvedett egészségileg.  Toby haza utazott és folytatta a sulit. Mi pedig egy „nyertünk” bulit tartottunk, egy kis nosztalgiázással, tábortűzzel.

- Örülök, hogy itt vagy. – mondtam Rachnek már a tábortűz mellet.

- Hát még én hogy! – mondta Rach.

- Akár csak mi. – mondta Tom, aki egész nap el sem engedte szerencsétlent.

- Oh, Lily van egy ajándékom. - Mondta Rach majd befutott a házba s egy dobozzal jött ki majd a kezembe nyomta. – Ezt még neked csináltam, a szalagavatónkra, de aztán összevesztünk így sosem tudtam oda adni. – mondta szomorkásan, amíg kinyitottam a meglepetést. Egy kis, pántos zöld ruha volt fekete csipkeanyagokkal. Meseszép volt.

- Ez gyönyörű köszönöm. – majd átöleltem. – Ezt te csináltad?

- Igen, nagyon sok ruhát csináltam már. – vallotta be.

- Ha a meglepetésekről van szó, szeretnék neked átadni valamit Rach. – mondta Tom majd az ölébe vette a gitárját. – Ezt a dalt neked írtam, még van, ami hiányzik, de eddig jól haladok. – mondta majd belekezdett. 

- Cos I'm wrapped I'm wrapped around

  Your perfect little finger

  And I'm trapped inside the cell

  Of every sound she makes

  She is my weakness

  She is my weakness

  A look from her is like oxygen

  How would I keep breathing

  Without her

  She breaks a whole as she looks away

  Now my heart ain't beating

  Without her.

- Ez csodaszép. – mondta Rach a könnyeivel küszködve majd Tom nyakába ugrott. – Szeretlek.

- Én is szeretlek. – mondta Tom is.

- Én meg csak veled szeretnék beszélni. – Mondta Nath nekem.

- Persze. – mondta mosolyogva, míg ő felhúzott a földről. A ház fele vezetett engem.

- Szerettem volna én is egy meglepetést, mint Tom, de szebb lesz, ha csak kettesben. – mondta azzal az édes mosolyával.

- Mert te mit szeretnél? – nem tudtam hova megyünk. Felmentünk a legfelső emeletre majd egy szobába, végül újabb lépcső várt mire a tetőre értünk. Rengeteg cserepes virág volt arra a nap ragyogott és megláttam egy fehér zongorát. Félig le volt takarva egy poros lepedővel. De a zongorán még is látszódott, hogy használva volt. Ujjlenyomatoktól volt maszatos. Valószínűleg Nathané lehetett.

Leült a zongora mellé. Megfogta a kezem és odaültetett maga mellé.

-      Ezt a számot neked kezdtem el írni. Akkor, amikor nem voltál itt velem. Akkor amikor, nagyon, de nagyon hiányoztál és szükségem volt rád. És szükségem volt, van rád, mert szeretlek. – mondta, miközben elmosolyodott, látván könnycseppes és elérzékenyült arcomat. Nem tudtam mit mondjak. Nem tudtam lélegezni. De a szívem csak hevesebben vert. A lábaim legyökereztek. A kezem remegett és levert a víz. Akár csak akkor, amikor találkoztam vele a suliban. Amikor első látásra rájöttem, ő kell nekem. És nem azért, mert helyes és kihasználnám a hírességét, ha nem azért, mert szeretem. Ilyet az óta nem éreztem, amióta egy kis tinédzser voltam, aki alig bírt az érzéseivel. Minden második percben bőgött valami miatt és elege volt a világból. De aztán valaki megmentette. Elősegítette, hogy nővé váljon, azzal, hogy tisztelte, becsülte. És persze szerette. Mindent megkaptam, addig, amíg el nem dobtam. De persze nem önszántamból. De akkor sem tehettem volna. Aztán az élet furcsa fintora, újra egymás felé fordított minket. És kezdett minden jobb lenni. Addig, amíg ő nem hagyott el. Persze ő is úgy volt, ahogy én. De most megint itt vagyunk. A zongoránál, csak mi ketten. És egy szerelmes dal, amit én kaptam tőle. Tudom, hogy most hány százezer, sőt több millió lány lenne a helyemben, de ők nem érdekelnek. Csak mi ketten. Semmi zavaró tényező. Csak mi, egy dal, és az ő gyönyörű hangja és a zongora játéka.

          - Tell me whats going on

             I know theres something

             On your mind and

             Can you just open up

             Do you feel out of love

             Is somebody tryin to hurt you

             You know ill never let that happen

             They must be out of their mind

             Cause you are the sunshine

             That makes my day

             And I won't let them take that away

             I'll be your hero who's standing strong

             Who protects you from any fight

             And if your battles are piling on

             I will take them on with all my might

             Cry your tears on my shoulder

             You don't know what the future holds

             So I'll be your personal soldier

             Left left left right left

            Left left left right left – viccelődött a végén, ezzel a katonás dologgal. Gondolom ti is tudjátok, hogy mit jelent a dal. De azt nem hiszem, hogy nekem mit jelent. Az biztos, szavakkal leírhatatlan.