27. fejezet: A királyi pár

Talán most minden rendben lesz. Minden a helyére áll. Már nincs együtt vagy külön. Már együtt van. És ez a legjobb. Én most remekül érzem magam! Itt van a két legjobb barátnőm. Sőt a totálisan legjobb barátnőm itt van az oldalamon. Aztán újra szerelmes vagyok. Egy olyan srácba, akibe mindig is az voltam. És sokszor voltunk külön, de a sors összehozott minket. És vele együtt hirtelen lett négy fogadott bátyám. Akik sosem hagyják, hogy bánkódjak valamin, vagy egyszerűen csak unatkozzak… ők mindig segítenek a bajban és mindig vidáman telik velük az idő. A munkám is nagyszerű. London egyik legnépszerűbb modellje vagyok. Szerepeltem az Elle magazin címlapján, tavaly én voltam a Victora’s Secret arca, az idén részt vettem egy híres állatvédő kampányban és most a Rimmel London divat cég kért fel arra, hogy jövőre az új arca legyek a termékeknek és a reklámoknak. Szerintem ez csúcs szuper. És főként az, hogy nem egy üres fejű szupermodellnek állítanak be. Bár mondjuk, én sem érzem magam abba. Hiszen megmaradtam a hamburgernél és a tornacipőknél. A hétköznapomat átlagosan éltem... - mostanáig.

Mivel szeretjük egymást Nathtel, ezért édes kettesben lakunk egy picike, modern kis lakásban a belvárosban egy régi, de mégis lélegzetelállító lépcsőházban, az ötödiken.  A kilátás nem másra mutat, mint a Big Benre. Persze ha itt akármerre nézel, mindenhol meglátod. Kirakatok, szuvenírek és az eredeti.

Nos, éppen az ágyunkba heverésztem és vártam, hogy Nath végezzen a zuhanyzással. Addig kimentem inni egy kis narancslevet. A postás is épp meghozta a napilapot, amibe máris a sztár hírek rovathoz lapoztam.  Egészen megijedtem, sőt majd nem meg is fulladtam a meglepődöttségemtől.

Egy kép várt rám, az újság ötödik oldalán. Egy kép, amin Nath és én voltunk. Éppen a múlt heti kis piknikünket fényképezték le. És volt hozzá egy kis szöveg melléklet is.

„Múlt héten több százezer, lány álma törött szét. Mivel a The Robbers egyik legkedveltebb tagja, becsajozott. És méghozzá a szerencsés lány nem más, mint Anglia egyik leghíresebb szupermodellje. Azt, hogy mióta járnak, vagy mióta tartják a kapcsolatot, azt senki nem tudja. De az egyik külső forrás szerint, akik kettesben látták őket az egyik hipermarketben, azok azt mondták, hogy szinte olyanok voltak, annyira össze voltak hangolódva, mint ha már több éve ismernék egymást. Vajon ez igaz lehet? Mindenesetre, annyira édesek együtt, hogy ők lehetnének a következő királyi pár.” – még a narancslevelet is kiköptem annyira rosszul lettem. Persze ez jó, meg minden. De a médiát nem akartam volna belekeverni a kapcsolatunkba.

- Minden rendben? – kérdezte Nathan, miközben kijött a fürdőből.

- Persze, de ezt nézd! - és oda nyomtam az orra elé az újságot. Végig tanulmányozta a képet, aztán rátért a szövegre.

- De édesek! - mondta nevetve. - Mi vagyunk az új királyipár! - örvendezett.

- Szerintem ez nem olyan jó! - vitatkoztam. - Most már a szemetet sem vihetem le, anélkül, hogy az őrült rajongóid rám támadjanak? - néztem rá aggódóan. Mert valóban vannak ilyen esetek. Én meg nem akarok úgy meghalni, hogy pár őrült csaj szétcincál.

- Ezt ugye, te sem gondolod komolyan? - nézett rám, mintha meghibbantam volna.

- Jó, lehet, hogy egy kicsit túlreagálom. De én veled akarok lenni, bárhova megyünk. És nem azzal akarom tölteni az időmet, hogy autogramokat osztogatsz. - mondtam, miközben fel alá járkáltam a nappaliban.

- Nem lesz semmi baj. - mondta miközben magához húzott. Aztán átgondoltam pár dolgot.

- Tudod mit, nem érdekel a média. Ha mi ketten vagyunk, akkor képesek vagyunk arra, hogy kizárjuk a körülöttünk lévő dolgokat. És nem követelhetem, hogy más legyél, vagy valami rosszabbat. - vallottam be. Most már nyugodtabban beszéltem. Végig gondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy ha hisztizni fogok mindenért, akkor egy idő után megunja, és elhagy. Persze kiállok az igazam ért, de most túlzásba vittem ezt az aggódás dolgot.

- Bebizonyítom neked, hogy nem lesz semmi baj. Öltözz fel és menjünk el vásárolni. Úgyis lesz egy díjátadó és csak te tudsz nekem segíteni, hogy mit vegyek fel. - mondta beismerően.

- Ez igaz. - nevettem, aztán elmentem öltözni. Miközben a gardrób szobába készülődtem, ő még focimeccset nézett.

- Nem akarsz készülődni?

- De, de már mindjárt vége az első félidőnek. - mondta izgatottan.

- És ez milyen díjátadó lesz? - próbáltam vele beszélgetni, hogy addig is húzzam az időt, mert nem tudtam kiválasztani, melyik cipőmet vegyem fel.

- Ilyen zenei. Minket is jelöltek. A legjobb fiúbanda, a legjobb klip és a legjobb dalszöveg. És tudod melyik dal? - kérdezte, miközben bejött hozzám, a szobába és rámutatott az egyik kedvenc piros magas sarkúmra. Aztán odahúzott magához. Ezzel eszembe jutatta a dalt.

- Oh. Csak nem az, amit nekem írtál? - jöttem zavarba.

- De, de bizony az. - mondta ravaszul mosolyogva, látta, hogy zavarba jöttem. Aztán még közelebb húzott magához és megcsókolt.

Később elindultunk vásárolni. Persze, hogy nekem volt igazam. Mert mikor kiléptünk a ház ajtaján, azonnal letámadtak minket a lesifotósok. Össze-vissza villogtak a vakuk én meg csak próbáltam takarni az arcom, aztán eszembe jutott valami. Megfogtam Nathan kezét, magamhoz húztam és megcsókoltam, az összes fotós előtt. Még jobban ránk akadtak és ujjongtak, meg ilyesmik.

- Ezt miért csináltad? - vont kérdőre, miközben a „merénylet” után kocsival mentünk a boltba.

- Hogy megszerezhessék azt, amit ők akarnak, és akkor békén hagynak minket. - mondtam, miközben vállat vontam, ezzel jelezve, hogy ez szerintem így korrekt.

- Gyönyörű… Vicces… Művészi… Szeret engem és még okos is? Jól jártam veled csajszi. - aztán rám kacsintott, én meg nőiesen belerúgtam a bokájába.

Később a vásárlást elhalasztottuk, mivel a The Robbers többi tagja egy kis kempinget szervezett, egy távoli erdőben, ahol így a tagok és a barátnőik összegyűltek. Szóval átraktuk a vásárlást másnap délutánra.

- Amúgy láttalak titeket az újságban, nagyon édesek voltatok! - mondta Rach, miközben szinte öröm táncot járt.

- Ja, valóban. - mondtam kissé unottan, mert végig gondoltam a körülményeket. - Neked nincs olyan érzésed, mint ha figyelnének? - kérdeztem zavartan, mivel egy idegen pillantását éreztem a közelben. Egy idő után több emberét is. Kezdtem megijedni. Fotósokra gyanakodtam, és Rach meg nem érzett semmit. Ezért felpattantam a földről és a szempárok felé néztem.

- Aki kíváncsiskodni akar, az most húzzon haza, mert seggbe rúgom mindanyóitokat és akkor majd kattoghattok a hülye gépetekkel. Vagy be akartok tenni minket az újságba? Akkor tessék! - aztán szerencsémre a „Kiss my Ass” feliratú gatyám volt rajtam, szóval szépen megmutattam az idegeneknek a hátsó felemet. Persze gatyában…

De a kíváncsiskodók nem fotósok voltak. Ha nem a családom és a barátaim…

- Meglepetés! - kiáltották, kicsit kellemetlenül. De, hogy én milyen kellemetlenül éreztem magam, azt senki sem tudja elképzelni. - Boldog 21. születésnapot!