Másnap Rachhel és Tobyval mentem a suliba. Útközbe összefutottunk Pettel is.
- Szia Lilly. – köszönt nekem.
- Szia Pet. – illedelmesen visszaköszöntem. De böködte a csőrömet, hogy merre kószált ilyen korán, ezért muszáj volt rákérdeznem… - Pet…
- Öhm. Igen, focizni voltam lent a pályán. – magyarázta még mielőtt megszólaltam volna.
- Honnan tudtad, hogy ezt akarom kérdezni? – mosolyogtam zavartan.
- Sejtettem. – ő is mosolyogott rám.
- Van egy ötletem. – törte meg a kínos csendet Toby.
- Mivel kapcsolatban, drágám? – kérdezte Rach.
- Hát, azzal, hogy hogyan bosszulhatnánk meg a tegnapit.
- De nem is ti kerültetek bajba. – avatkoztam közbe.
- Lehet, de a barátainkkal senki sem packázhat. – mondta Pet. És olyan aranyos volt. A barátjának nevezett… Vagyis nem konkrétan engem, de én is benne voltam.
- Ez kedves. – mondtam. – Na Toby, mi azaz ötlet?
- Hát, valahogyan rávehetnénk Evelint, hogy csináljon ellenünk valamit, amit pont lát az igazgató és akkor a kis ribi lebukik és büntetést kap. – nevetett kárörvendően.
- Ez remek terv. – nevette Pet is.
- Jó, de hogyan vesszük rá, hogy valamit is csináljon? – akadékoskodtam.
- Lilly, Evelinről beszélünk. Ő mindennap szívat minket. – javított ki Rach.
- Oké…
Szóval lassan beértünk a suliba. Leültünk a padunkhoz. Első óránk fizika volt. Hála az égnek mikor vége lett ennek a borzalmas órának, biosz jött. Mi egy másik padsorba ültünk Rachhel és a fiúk meg oda jöttek hozzánk beszélni a bosszúról.
- Na, hogyan vegyük rá Mr. Parkert, hogy ott legyen a jó pillanatban? – kérdezte Pet.
- Jó kérdés… - válaszoltam sokat mondóan.
- Van egy ötletem! – mondta ismét Toby. Tiszta kocka lett ezen a napon. Állandóan okos tervei vannak. Felnézek rá…
- Na, már megint mi az? – kérdezte Rach kicsit unottan.
- Mi lenne, ha az igazgató irodája előtt balhéznánk?! – kérdezte…
- Ennyi esze még van Evelinnek, hogy nem ott balhézik, és különben is, egy kicsit feltűnő lenne… - vitatkoztam.
- Oké. Én csak segíteni próbálok. – vágta rá Toby.
- Bocsi. Csak ideges vagyok. – mondtam mosolyogva.
- Semmi. – mosolygott vissza.
- Na, szóval, és mi lenne ha Edtől elkérnénk a kameráját?! Mindig nála van, és ha valami jó dolog történik, akkor azt mindig felveszi. – mondta Pet.
- Ez jó ötlet. De mi lenne, ha egyszerűen megkérnénk Edet, hogy kamerázza le? – tettem fel a logikus kérdést. – Rach! Elaludtál?
- Nem, csak nagyon éhes vagyok és eszek, nem látod? – gúnyolódott. – De Ed túlfélős, és félne Stevetől!
- Ez igaz. – helyeselt Pet.
- Akkor Steve figyelmét el kéne terelni… - gondolkodott Toby.
- Mi lenne, ha lesmárolnád? – néztem gúnyosan Tobyra.
- Haha. Nagyon vicces. – morgott rám.
- Nekem van egy ötletem! – jelentkezett Rachel.
- Öh. Tessék Rachel. – mondtam, mint ha tanár lennék, nevetve.
- Na szal, ugye lesz fociedzés ma. És tudjuk, hogy Stevenek a focin kívül csak Evelin fontosabb. Szóval ő ki nem hagyná az edzést… És akkor kéne megtenni a dolgot! – aztán az öklét erősen a tenyerébe szorította.
- Ez jó lenne, de Pet is jár focira. – mutattam az említett személyre.
- Egy edzést ki tudok hagyni. Nem olyan nagy ügy. – mondta vállat vonva.
- Rendben. Akkor már csak Eddel kell beszélni. – mutatott a lényegre Toby.
- Melyik az a srác? – kérdeztem, miközben körül néztem a terembe.
- Az ott az ablaknál. – mutatott Rach.
- Az a helyes srác? Azt hittem valami kocka. – mondtam nevetve.
- Khm… - krákogott Pet, fiús zavarában. Erre Toby és Rach nevetni kezdett. Én meg rögtönöztem… Meg fogtam Pet magas, széles vállát…
- Jól vagy, csak nem fáj a torkod? – kérdeztem anyáskodóan. Erre a két szerelmes pár még jobban elkezdett nevetni.
- Jól vagyok. – morgolódott Pet. Aztán mosolyogtam Petre, és elindultam Ed felé. Deszkás stílusban volt. Bő gatya, Nike-i cipő. Csíkos póló, amin egy smiley volt. A fején egy szürke sapka volt. Ilyen csöves sapka.
- Szia Ed. – szóltam nyájasan.
- Lilly. Hello. – köszönt normálisan. – Segíthetek valamiben? – nézett rám mosolyogva.
- Igen. Lenne valami.
- Na, hadd haljam. – sürgetett.
- Rendben… Szóval tudod, hogy Evelin csúnyán szívat minket. És büntit kaptunk, tudod te is ott voltál…
- Igen, tudom. Sajnos nem írták még azt a szabályt át, hogy a suli területén nem szabad deszkázni, sem fellökni véletlenül egy tanárt a takarítónőnek a felmosójával. De hát, ha egyszer kiborult az energia italom… - vont vállat és közben rossz fiús nézését elő vette.
- Aha. – helyeseltem.
- De azért te sem vagy ám semmi. Első nap büntibe kerülni… - nézett rám nevetve.
- Te sem panaszkodhatsz, lehet, hogy rád hasonlítok.
- Szeretem a rossz lányokat. – merezgette a szemöldökét.
- Jól van Ed. Térjünk a lényegre. Kellene a kamerás segítséged.
- Vegyem fel, ahogy Evelin szívat titeket és mutassam meg az igazgatónak? – kérdezte sznobul.
- Nem, mi mutatjuk meg. De te is ott lehetsz. De az igazgató nem csíp téged.
- Sajnos. Pedig az apám. – szomorkodott. Én meg csak csodálkoztam.
- Már értem miért lázadsz a suli ellen. – nevettem.
- Szóval benne vagyok a buliba. – aztán odanyújtotta az öklét. Én meg csak néztem rá, aztán leesett mit akar. Oda nyújtottam neki az öklömet.
- Robbanjon. – nevetett. Aztán öklöztünk és robbant. Tiszta vicces volt. Ez az Ed baromi jó fej srác. Jó lenne havernak. De ő lehet, hogy többet képzel. De ott van Pet. De mondjuk Pet néha olyan fapofa. És nem látom őt viccelődni. És Ed is barna szemű, hajú. És nagyon helyes… Öhm. Most nem az a lényeg, na. Ha nem a bosszú…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése