2011. június 26., vasárnap

2. Az utolsó nap a nyárból ott ahol a nyár örökké tart

Olyan jól aludtam pihe-puha, hatalmas, kényelmes ágyamban hogy másnap fel se akartam kelni. De anya ezt nem hagyta.
- Kicsim ideje körül néznünk a városban. Kelj, föl reggeliz és indulunk!
- Muszáj?
- Igen! Veszünk pár nyáriasabb ruhát, mert abból kevés van.
- Jól van kelek már.
Felkeltem ettem egy szelet pirítóst kinyitottam a szekrényemet s ruhát kerestem. Találtam egyetlen egy rövid gatyát és pánt nélküli felsőt. Copfba kötöttem a hajam, de így sose hordtam még, úgy hogy fura volt. Megkerestem a fehér keretes napszemüvegemet és lementem az alsó szintre. Felvettem a tornacipőmet. Anyáék már vártak rám odakint.
- Végre ide értél! Mi tartott ennyi ideig? – Mondta apa.
- Nem is tartott sokáig, sok lánynak, ennek az ötszöröse kell.
- Jól van! Ne veszekedjetek, inkább induljunk. – Zárta le a témát végül anya.
Elindultunk. Először megnéztük az új iskolámat nem volt messze a házunktól. Szebb volt, mint a régi, újabb. Illet a városhoz kinézetre, hangulatra egyaránt. Aztán elmentünk vásárolni. Új ruhákat kaptam a közeli plázából. Mind szuper volt. Kedvesek voltak az eladók. Olyan jó turista hangulat volt mindenhol. Aztán megtörtént a komoly fordulat. Letelepedtünk anyáékkal egy kis étterembe, és ott a mellettünk lévő asztalnál, ült egy helyes, barna hajú srác. A szüleivel volt és egy hasonló kinézetű fiúval. A bátya lehetett.
- Kicsim, kérsz még valamit? – kérdezte anyu.
- Nem köszi, csak azt a srácot. – jegyeztem meg halkan. De mire visszanéztem, a srác már nem volt ott, pechemre. A vacsora csendesen, békésen telt el. Meghitt, nyugodt környezetbe volt az étterem. A városban volt még sem volt hangzavar autók is csak-egy kettő az is az étterem miatt járt erre. Este értünk haza mindenki fáradt volt s csak arra vártak, hogy haza érjünk s leheveredjünk, de ezt anyu nem hagyta.  Ki kellet pakolnunk a szatyrokból s temérdek szatyrunk volt. Még lefürödtünk majd várt az ágy s már éjfél volt. Csak ledobtam magam s egyből elaludtam.
A hét nyugisan unalmasan telt egy nap kaptam egy e-mailt Kitty-től:

Szia Lily!
Hogy telt a heted? Nélküled itt nagyon unalmas semmi ötletünk nem volt és még Xel is elutazott a szüleivel, akinek szintén jó ötletei szoktak lenni, mint neked. nem tudom, mit teszünk majd nélküled a suliban. Hát további jó hetet, és ha majd mész suliba írd meg nekem milyen az =)
Addig is Bye-bye: Kitty

Válaszom:
Szia Kitty!
Köszi, kérdésed egész jól bár jó lenne haza menni legalább suliba… Nagyon hiányozni fogtok az biztos minden pletyiről be kell majd számolnotok. Ohh, láttam egy nagyon édes srácot, amíg vacsoráztunk sajnos hamar eltűnt és a nevét sem tudom, remélem, még láthatom, egyszer majd megírom addig is, szia!
Lilly

Ennyi történt egy hét alatt! Nem hiszem el! Elég uncsi élet elé nézek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése