- Szóval, akkor most perpillanata mit érzel? – kérdezte puhatolózóan Nath.
- Csalódást…
- Sajnálom. – mondta bűnbánó arccal.
- Nem a te hibád, hogy újra itt vagyunk. Ha nem az enyém. Nem kellett volna beszélnem azzal a hülye sráccal. Akkor csendbe ki tudtatok volna szabadítani minket, és már nem itt dekkolnánk. – magyaráztam.
- És most hol lennél? – nézett rám rossz fiúsan.
- Ne beszéljünk arról, ami nem történhet meg. – hisztiztem.
- Oké. Akkor evezzünk veszélyesebb vizekre. – kezdte a faggatást.
- Például? – türelmetlenkedtem.
- Hova jutottál a kettőnk közti dologról? – tette fel kicsit kényelmetlenül ezt a kérdést.
- Tudod, Nath. Az elmúlt kábé tizenkét órában, pont erről beszéltem Rachelel. És jutottam valamire. Választottam. – kezdtem, de a kínos résznél megakadtam. És témát váltottam. – Meséltem Rachnek a megismerkedésünkről és a szerelmünk kezdetéről. Tudod, sokat köszönhetek ebből a szempontból Kittynek. – nevettem zavartan.
- Kittynek? – nézett rám érthetetlenül.
- Igen. Hát ő mondta el az én titkomat és akkor párnapra rá, tudod a kisházban. – magyaráztam. De furcsállódtam, hogy nem emlékszik rá.
- Kitty nekem az égvilágon nem mondott semmit. – nézett zavartan. – De emlékszem a pizsama partitokra. Segítettem neked összepakolni. De másnap is volt egy parti. Egy rendes parti. Max tartotta. Nem emlékszel? – mosolygott.
- Jaj. Igen. Az nagy buli volt. – nevettem én is.
- Szóval. Ott volt pörgetős játék. És te mellettem ültél. Az a hülye Tom meg azt mondta nekem merés ként, hogy csókoljam mega mellettem ülőt. Most választottam volna Jayt? – nevetett még jobban. – A barátnője meg ölt volna.
- Hát igen és csak én maradtam. És aztán Tom beszólása… - fogtam a fejem miközben visszagondoltam arra a pillanatra.
- „De nyelveset ám” – kontrázott a kínos pillanatra Nath.
- Hülye az a srác. De ezért imádjuk. Rach biztos kedvelné.
- Az biztos. – nevetett. – Szóval másnap elmentünk sétálni az erdőben. Betértünk a kisházba. És a csók után máshogy éreztem magam. Valahogy feltárták a legbelső érzelmeim, hogy te milyen csinos vagy. Nagyon jól nézel ki és pont az én gyengém vagy. Tudod, szőke haj, vékony és magas. De azért nálam alacsonyabb. – viccelődött. – És akkor rájöttem, hogy én mindig úgy tekintettem rád, mint egy haverra. És a csók után, meg mint egy lányra. Egy nagyon szép és rendes lányra. Aki pont olyan, mint én, de a kedvenc foci csapatainkban még is különbözünk. Nem is értem, hogy lehetsz Barcelona drukker. – morgolódott.
- Egyszerűen. – nevettem. – De tudod, az ellentétek vonzzák egymást. – folytattam.
- Igen. Nos, és akkor ott a kisházban, történt, ami történt. Szép emlék… - nézett maga elé és mosolygott, biztos közben visszagondolt, azokra a percekre.
- Tudod mi volt az egyik jó dolog abban, hogy én Eddel jártam? – néztem rá kérdően és közben ravaszul mosolyogtam.
- Nem, mi volt? – nézett szem forgatva. Arra számított, hogy valami rosszat mondok.
- Az, hogy ez a kapcsolat, csak arra ébresztett fel, hogy te vagy az egyetlen, aki nélkül nem tudok élni. És ez a dolog jobban megerősítette a hiányodat. – vallottam be.
- Dettó. Ugyan ez a Kittyvel való kapcsolatomnál. Sőt az csak egy érdek kapcsolat volt. Semmi csók, puszi. Csak ölelés. Az is olyan rideg volt, mint egy jégkocka.
- Sajnálom, hogy vele kellett lenned, miattam. – szomorkodtam és közbe hozzá bújtam. Ő viszont olyan hevesen kezdett el csókolni, mintha ezer éve nem találkozott volna, két filmbeli sírig tartó szerelmes pár.
- Szeretlek. – súgta a fülembe.
- Szeretlek. És örökké veled leszek. – súgtam vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése