27. fejezet: A királyi pár

Talán most minden rendben lesz. Minden a helyére áll. Már nincs együtt vagy külön. Már együtt van. És ez a legjobb. Én most remekül érzem magam! Itt van a két legjobb barátnőm. Sőt a totálisan legjobb barátnőm itt van az oldalamon. Aztán újra szerelmes vagyok. Egy olyan srácba, akibe mindig is az voltam. És sokszor voltunk külön, de a sors összehozott minket. És vele együtt hirtelen lett négy fogadott bátyám. Akik sosem hagyják, hogy bánkódjak valamin, vagy egyszerűen csak unatkozzak… ők mindig segítenek a bajban és mindig vidáman telik velük az idő. A munkám is nagyszerű. London egyik legnépszerűbb modellje vagyok. Szerepeltem az Elle magazin címlapján, tavaly én voltam a Victora’s Secret arca, az idén részt vettem egy híres állatvédő kampányban és most a Rimmel London divat cég kért fel arra, hogy jövőre az új arca legyek a termékeknek és a reklámoknak. Szerintem ez csúcs szuper. És főként az, hogy nem egy üres fejű szupermodellnek állítanak be. Bár mondjuk, én sem érzem magam abba. Hiszen megmaradtam a hamburgernél és a tornacipőknél. A hétköznapomat átlagosan éltem... - mostanáig.

Mivel szeretjük egymást Nathtel, ezért édes kettesben lakunk egy picike, modern kis lakásban a belvárosban egy régi, de mégis lélegzetelállító lépcsőházban, az ötödiken.  A kilátás nem másra mutat, mint a Big Benre. Persze ha itt akármerre nézel, mindenhol meglátod. Kirakatok, szuvenírek és az eredeti.

Nos, éppen az ágyunkba heverésztem és vártam, hogy Nath végezzen a zuhanyzással. Addig kimentem inni egy kis narancslevet. A postás is épp meghozta a napilapot, amibe máris a sztár hírek rovathoz lapoztam.  Egészen megijedtem, sőt majd nem meg is fulladtam a meglepődöttségemtől.

Egy kép várt rám, az újság ötödik oldalán. Egy kép, amin Nath és én voltunk. Éppen a múlt heti kis piknikünket fényképezték le. És volt hozzá egy kis szöveg melléklet is.

„Múlt héten több százezer, lány álma törött szét. Mivel a The Robbers egyik legkedveltebb tagja, becsajozott. És méghozzá a szerencsés lány nem más, mint Anglia egyik leghíresebb szupermodellje. Azt, hogy mióta járnak, vagy mióta tartják a kapcsolatot, azt senki nem tudja. De az egyik külső forrás szerint, akik kettesben látták őket az egyik hipermarketben, azok azt mondták, hogy szinte olyanok voltak, annyira össze voltak hangolódva, mint ha már több éve ismernék egymást. Vajon ez igaz lehet? Mindenesetre, annyira édesek együtt, hogy ők lehetnének a következő királyi pár.” – még a narancslevelet is kiköptem annyira rosszul lettem. Persze ez jó, meg minden. De a médiát nem akartam volna belekeverni a kapcsolatunkba.

- Minden rendben? – kérdezte Nathan, miközben kijött a fürdőből.

- Persze, de ezt nézd! - és oda nyomtam az orra elé az újságot. Végig tanulmányozta a képet, aztán rátért a szövegre.

- De édesek! - mondta nevetve. - Mi vagyunk az új királyipár! - örvendezett.

- Szerintem ez nem olyan jó! - vitatkoztam. - Most már a szemetet sem vihetem le, anélkül, hogy az őrült rajongóid rám támadjanak? - néztem rá aggódóan. Mert valóban vannak ilyen esetek. Én meg nem akarok úgy meghalni, hogy pár őrült csaj szétcincál.

- Ezt ugye, te sem gondolod komolyan? - nézett rám, mintha meghibbantam volna.

- Jó, lehet, hogy egy kicsit túlreagálom. De én veled akarok lenni, bárhova megyünk. És nem azzal akarom tölteni az időmet, hogy autogramokat osztogatsz. - mondtam, miközben fel alá járkáltam a nappaliban.

- Nem lesz semmi baj. - mondta miközben magához húzott. Aztán átgondoltam pár dolgot.

- Tudod mit, nem érdekel a média. Ha mi ketten vagyunk, akkor képesek vagyunk arra, hogy kizárjuk a körülöttünk lévő dolgokat. És nem követelhetem, hogy más legyél, vagy valami rosszabbat. - vallottam be. Most már nyugodtabban beszéltem. Végig gondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy ha hisztizni fogok mindenért, akkor egy idő után megunja, és elhagy. Persze kiállok az igazam ért, de most túlzásba vittem ezt az aggódás dolgot.

- Bebizonyítom neked, hogy nem lesz semmi baj. Öltözz fel és menjünk el vásárolni. Úgyis lesz egy díjátadó és csak te tudsz nekem segíteni, hogy mit vegyek fel. - mondta beismerően.

- Ez igaz. - nevettem, aztán elmentem öltözni. Miközben a gardrób szobába készülődtem, ő még focimeccset nézett.

- Nem akarsz készülődni?

- De, de már mindjárt vége az első félidőnek. - mondta izgatottan.

- És ez milyen díjátadó lesz? - próbáltam vele beszélgetni, hogy addig is húzzam az időt, mert nem tudtam kiválasztani, melyik cipőmet vegyem fel.

- Ilyen zenei. Minket is jelöltek. A legjobb fiúbanda, a legjobb klip és a legjobb dalszöveg. És tudod melyik dal? - kérdezte, miközben bejött hozzám, a szobába és rámutatott az egyik kedvenc piros magas sarkúmra. Aztán odahúzott magához. Ezzel eszembe jutatta a dalt.

- Oh. Csak nem az, amit nekem írtál? - jöttem zavarba.

- De, de bizony az. - mondta ravaszul mosolyogva, látta, hogy zavarba jöttem. Aztán még közelebb húzott magához és megcsókolt.

Később elindultunk vásárolni. Persze, hogy nekem volt igazam. Mert mikor kiléptünk a ház ajtaján, azonnal letámadtak minket a lesifotósok. Össze-vissza villogtak a vakuk én meg csak próbáltam takarni az arcom, aztán eszembe jutott valami. Megfogtam Nathan kezét, magamhoz húztam és megcsókoltam, az összes fotós előtt. Még jobban ránk akadtak és ujjongtak, meg ilyesmik.

- Ezt miért csináltad? - vont kérdőre, miközben a „merénylet” után kocsival mentünk a boltba.

- Hogy megszerezhessék azt, amit ők akarnak, és akkor békén hagynak minket. - mondtam, miközben vállat vontam, ezzel jelezve, hogy ez szerintem így korrekt.

- Gyönyörű… Vicces… Művészi… Szeret engem és még okos is? Jól jártam veled csajszi. - aztán rám kacsintott, én meg nőiesen belerúgtam a bokájába.

Később a vásárlást elhalasztottuk, mivel a The Robbers többi tagja egy kis kempinget szervezett, egy távoli erdőben, ahol így a tagok és a barátnőik összegyűltek. Szóval átraktuk a vásárlást másnap délutánra.

- Amúgy láttalak titeket az újságban, nagyon édesek voltatok! - mondta Rach, miközben szinte öröm táncot járt.

- Ja, valóban. - mondtam kissé unottan, mert végig gondoltam a körülményeket. - Neked nincs olyan érzésed, mint ha figyelnének? - kérdeztem zavartan, mivel egy idegen pillantását éreztem a közelben. Egy idő után több emberét is. Kezdtem megijedni. Fotósokra gyanakodtam, és Rach meg nem érzett semmit. Ezért felpattantam a földről és a szempárok felé néztem.

- Aki kíváncsiskodni akar, az most húzzon haza, mert seggbe rúgom mindanyóitokat és akkor majd kattoghattok a hülye gépetekkel. Vagy be akartok tenni minket az újságba? Akkor tessék! - aztán szerencsémre a „Kiss my Ass” feliratú gatyám volt rajtam, szóval szépen megmutattam az idegeneknek a hátsó felemet. Persze gatyában…

De a kíváncsiskodók nem fotósok voltak. Ha nem a családom és a barátaim…

- Meglepetés! - kiáltották, kicsit kellemetlenül. De, hogy én milyen kellemetlenül éreztem magam, azt senki sem tudja elképzelni. - Boldog 21. születésnapot!

26. fejezet: Szerelem… csodákra képes

Másnap elkapták a bandát. Rach se és Toby se szenvedett egészségileg.  Toby haza utazott és folytatta a sulit. Mi pedig egy „nyertünk” bulit tartottunk, egy kis nosztalgiázással, tábortűzzel.

- Örülök, hogy itt vagy. – mondtam Rachnek már a tábortűz mellet.

- Hát még én hogy! – mondta Rach.

- Akár csak mi. – mondta Tom, aki egész nap el sem engedte szerencsétlent.

- Oh, Lily van egy ajándékom. - Mondta Rach majd befutott a házba s egy dobozzal jött ki majd a kezembe nyomta. – Ezt még neked csináltam, a szalagavatónkra, de aztán összevesztünk így sosem tudtam oda adni. – mondta szomorkásan, amíg kinyitottam a meglepetést. Egy kis, pántos zöld ruha volt fekete csipkeanyagokkal. Meseszép volt.

- Ez gyönyörű köszönöm. – majd átöleltem. – Ezt te csináltad?

- Igen, nagyon sok ruhát csináltam már. – vallotta be.

- Ha a meglepetésekről van szó, szeretnék neked átadni valamit Rach. – mondta Tom majd az ölébe vette a gitárját. – Ezt a dalt neked írtam, még van, ami hiányzik, de eddig jól haladok. – mondta majd belekezdett. 

- Cos I'm wrapped I'm wrapped around

  Your perfect little finger

  And I'm trapped inside the cell

  Of every sound she makes

  She is my weakness

  She is my weakness

  A look from her is like oxygen

  How would I keep breathing

  Without her

  She breaks a whole as she looks away

  Now my heart ain't beating

  Without her.

- Ez csodaszép. – mondta Rach a könnyeivel küszködve majd Tom nyakába ugrott. – Szeretlek.

- Én is szeretlek. – mondta Tom is.

- Én meg csak veled szeretnék beszélni. – Mondta Nath nekem.

- Persze. – mondta mosolyogva, míg ő felhúzott a földről. A ház fele vezetett engem.

- Szerettem volna én is egy meglepetést, mint Tom, de szebb lesz, ha csak kettesben. – mondta azzal az édes mosolyával.

- Mert te mit szeretnél? – nem tudtam hova megyünk. Felmentünk a legfelső emeletre majd egy szobába, végül újabb lépcső várt mire a tetőre értünk. Rengeteg cserepes virág volt arra a nap ragyogott és megláttam egy fehér zongorát. Félig le volt takarva egy poros lepedővel. De a zongorán még is látszódott, hogy használva volt. Ujjlenyomatoktól volt maszatos. Valószínűleg Nathané lehetett.

Leült a zongora mellé. Megfogta a kezem és odaültetett maga mellé.

-      Ezt a számot neked kezdtem el írni. Akkor, amikor nem voltál itt velem. Akkor amikor, nagyon, de nagyon hiányoztál és szükségem volt rád. És szükségem volt, van rád, mert szeretlek. – mondta, miközben elmosolyodott, látván könnycseppes és elérzékenyült arcomat. Nem tudtam mit mondjak. Nem tudtam lélegezni. De a szívem csak hevesebben vert. A lábaim legyökereztek. A kezem remegett és levert a víz. Akár csak akkor, amikor találkoztam vele a suliban. Amikor első látásra rájöttem, ő kell nekem. És nem azért, mert helyes és kihasználnám a hírességét, ha nem azért, mert szeretem. Ilyet az óta nem éreztem, amióta egy kis tinédzser voltam, aki alig bírt az érzéseivel. Minden második percben bőgött valami miatt és elege volt a világból. De aztán valaki megmentette. Elősegítette, hogy nővé váljon, azzal, hogy tisztelte, becsülte. És persze szerette. Mindent megkaptam, addig, amíg el nem dobtam. De persze nem önszántamból. De akkor sem tehettem volna. Aztán az élet furcsa fintora, újra egymás felé fordított minket. És kezdett minden jobb lenni. Addig, amíg ő nem hagyott el. Persze ő is úgy volt, ahogy én. De most megint itt vagyunk. A zongoránál, csak mi ketten. És egy szerelmes dal, amit én kaptam tőle. Tudom, hogy most hány százezer, sőt több millió lány lenne a helyemben, de ők nem érdekelnek. Csak mi ketten. Semmi zavaró tényező. Csak mi, egy dal, és az ő gyönyörű hangja és a zongora játéka.

          - Tell me whats going on

             I know theres something

             On your mind and

             Can you just open up

             Do you feel out of love

             Is somebody tryin to hurt you

             You know ill never let that happen

             They must be out of their mind

             Cause you are the sunshine

             That makes my day

             And I won't let them take that away

             I'll be your hero who's standing strong

             Who protects you from any fight

             And if your battles are piling on

             I will take them on with all my might

             Cry your tears on my shoulder

             You don't know what the future holds

             So I'll be your personal soldier

             Left left left right left

            Left left left right left – viccelődött a végén, ezzel a katonás dologgal. Gondolom ti is tudjátok, hogy mit jelent a dal. De azt nem hiszem, hogy nekem mit jelent. Az biztos, szavakkal leírhatatlan.

25. Fejezet: Most minden összejátszott

Egy hét telt el az utolsó hívás és SMS óta. Semmit sem hallottam eddig Rachelről vagy Mr. T-ről. Kezdtem aggódni. Fel alá járkáltam a lakásban. Egyedül voltam, a fiúk épp stúdió felvételen voltak. Addig volt időm gondolkodni. Bele gondoltam még a legrosszabb dologba is. De a legjobb is megfordult a fejemben mi van ha Rach elmenekült. És keres. Őt is keresik. Ekkor nyitódott az ajtó nem éreztem magam nagy biztonságban. De az ajtón belépő banda megnyugtatott.

- Milyen volt a felvétel? – kérdeztem.

- Jó. – mondta Nath. Majd közelebb húzott és ezt súgta – Tomnak fél percenkét ki kellet mennie, egy szerelmes dalt énekeltünk fel és nem bírta könnyek nélkül ez pedig nem jellemző rá. Még a legkomolyabb dolgot is mindig elvicceli.

- Lily, volt valami hír? – kérdezte nyugtalanul Tom. A szeme még vörös volt a könnyektől.

- Nem, még semmi.

- Értem. A szobámban leszek - mondta majd elvonult a szobája irányába.

- Úgy sajnálom őt. – mondta Jay.

- Igen, most nem lehet könnyű neki, és neked sem. – mondta Max együtt érzően.

- Hát igen. Ennyire még sosem láttam letörve. – fejtette ki Siva.

- Én megyek, lepakolok, mindjárt jövök. – Mondta Nath majd egy puszit, nyomot az arcomra. A fiúk is lepakoltak közben.

Nath ért vissza a leghamarabb:

- SMS-ed van. Megyek, felvidítom Tomot. – mondta és én azonnal a telefonomat kerestem a szobámba. Mr. T írt.

 

  „Szóval Tényleg keresni akarod a barátod. Akkor találkozzunk Orchar Streeten, ma pontban éjfélkor. És nyugodtan hozd a barátaidat. Úgy viccesebb lesz a buli. – T.”

Tom és Nath viharzott be a szobába.

- Megmentjük? Ugye megmentjük Rachelt? – kérdezett Tom kísértetiesen a közepébe.

- Te elolvastad az SMS-emet! – Néztem gyanakvóan Nathre.

- Bocsi, de te nem voltál itt engem meg hajtott a kíváncsiság, sajnálom. – mondta kiskutya szemekkel.

- Semmi baj, de szóljunk a többieknek. – így is lett. Mindenki be lett avatva a tervbe. Este 23:00 már úton voltunk. Ez az utca a város legelhagyatottabb részén és úgymond London „határán” áll. Ki is értünk pont időben. Sötét volt, de teliholdas éjszaka, a szél süvített. Leparkoltunk az autóval majd bementünk az utcába. Nagyjából az utca közepén láttunk hét sötét alakot mozogni és beszélni. A hangjuk torzított volt. Mikor közelebb értünk hozzájuk hirtelen felénk fordultak egy alacsony teltebb srác beszélt hozzánk.

- Azt hittem el sem jöttök. És nem-nem én vagyok Mr. T. Hanem mi heten vagyunk. Talán ismerősek vagyunk The Robbers?

- Nem miből ismernénk titeket? – kérdezte gyanakvóan Max.

- Tőlünk vettétek el a lemezszerződést. Ugyan is mi vagyunk a Mr. Perfection.

- De akkor honnan jön a Mr. T? Meg Mr. Tökély? Nem valami találó. –mondta Jay.

- Nem hangzik olyan jól a Mr. P. És azért Mr. T, mert magyarul tökély?! Nem elég világos?

- Jaj, emlékszem rátok. Bénák voltatok a demó CD-n. – mondta Max nevetve, persze ezzel kicsit sem oldotta a „kellemes” hangulatot.

- A másik meg, ilyen névvel nem sokra vinnétek. – mondta Siva is.

- Hova vittétek a barátnőmet? – kérdezte idegesen Tom. Neki ugrott volna ezeknek a bizonyos Mr. T-éknek de Nath és Max lefogta.

- Igen, és miért? Nem ártott ő nektek semmit! – mondtam már én is.

- Egy másik sráccal volt és amúgy bezártuk őket az egyik épületbe sok sikert a kereséshez. Oh, és hogy mért? Mert ennek a pasija. – mutatott Tomra. - Fájdalmat akartunk nektek szerezni és ez a kis Szöszi jött volna, ha nem menekül el Londonba. – Mondta rám mutogatva. Persze Nathnek több sem kellett.

- Ne érj Lilyhez! – mondta Nath. Most már őt kellet lefogni.

- Nem fogunk, ha megtaláljátok a másikat. Még mielőtt meghal akkor ti nyertetek és börtönbe megyünk. Ha nem találjátok, meg akkor pedig ide adjátok a lemezszerződéseiteket, számokat írtok nekünk és senkinek nem említitek meg a történetet. Meg a kis barátnődet is elvisszük. Kedvenc színem a szőke. – majd egy levegő csókot küldött felém. A gyomrom is felfordult. Erősen belemarkoltam Nathan kezébe, hogy még véletlenül se rendezzen csetepatét.

- Két ember életével játszotok egy lemezszerződés miatt? – furkálódott Tom.

- Nem mindegy? Félórátok van megkeresni őket. Mi mentünk! - majd egy fekete furgon ért melléjük beszálltak és elhajtottak.

- Valakinek ötlet? – kérdeztem idegesen.

- Váljunk szét. – mondta Max. – Tom és Siva ti velem jöttök és ezt a rész kutatjuk át. – s eközben a háta mögé mutatott. – Lily, Nath és Jay ti a másikat, ha valaki megtalálja, telefonon csörget mindenkinek. Indulás! – és ez volt a végszó. Rengeteg házat átjártunk kevés sikerrel. Már csak tíz perc maradt, mikor megszólalt a mobilom.

- Megvannak! Kiszabadítom őket és megyünk az utcára! – szólt Max. Erre a szóra szinte minden nehézség leesett a szívemről. Egyből elkezdtem rohanni ki a házból. Az utcára ahol megláttam Racht és Tobyt. Azonnal a nyakába ugrottam.