Szóval ott álltunk egymással szemben egyikünk sem fordult el. Láttam, ahogy Ed előveszi a mobilját és SMS-t küld rajta. Nekem küldte.
„Drága egyetlen Lilym. Sajnálom, hogy olyan gyerekesen viselkedtem. Csak teljesen elvesztettem a fejem a szépséged miatt. Remélem, megbocsátasz egy olyan srácnak, aki néha baromságokat követ el, de mégis teljes szívéből imád téged. S ha azt kéred, felejtselek el én sohasem foglak tudni, mert bezártalak a szívembe és onnan nem lehet törölni, pótolni téged nem lehet. Mindent sajnálok, ha azt akarod, hogy elmenjek, elmegyek, de el nem felejtelek.
Imádlak: Ed xoxo.”
Szívem egyre hevesebben kalapált, ahogy a sorokat olvastam. Tudtam Ő lesz az igazi az egyetlen s egy könnycseppet töröltem le az arcomról. Ledobtam a telefont az ágyamra s rohantam kinyitni az ajtó. Láttam, hogy kissé meglepődik, majd mosolyogni kezd. Édes volt. Kinyitottam az ajtót s a karjaiba roskadtam.
- Gyere be, ne állj ott kint – mondtam kissé sírós hangon, de csak az örömtől. – Jegyezd meg a dátumot jó?
- Miért? Mért olyan fontos?
- Mert a mai nap kapsz egy újabb esélyt tőlem. – Majd erősen magához ölelt s a fülébe súgtam „Szeretlek”.
- Soha nem engedlek el többé. Mindig velem maradsz. – mondta s megcsókolt. Szeretem, őt ő is szeret, és együtt nagyszerűek vagyunk. Csak egy kérdésem volt:
- Tőled kaptam azt a rózsát?
- Igen, remélem nem vagy allergiás, rá mert elviszem. – mondta a hős bátor ki megmérkőzik pár szál rózsával.
- Nem, imádom akárcsak téged.
- Örülök neki. – mondta majd rám mosolygott.
- Várj itt egy percet. – és lerohantam az alsó szintre a szüleimet kerestem. A nappaliban voltak.
- Csak nincs valami baj kicsim? – kérdezte anya aggódva.
- Nem csak itt az egyik barátom.
- Mikor jött be? – kérdezte apa meglepődve, mert senki sem járt át a nappalin.
- Az erkélyemen volt Ednek hívják. Esik és sötét van, nem akarom, hogy így menjen haza. Itt aludhatna velem? – kérdeztem kissé félve hátha nemet mondanak ám a szüleim totál megértőek voltak.
- Persze hogy maradhat, mi sem akarjuk, hogy valami komoly baja legyen. – mondta anya. Apa válaszát inkább meg sem vártam kicsit tartottam volna tőle. Így felfutottam Apa holmijai közül kerestem valamit Ednek majd bementem hozzá s megmutattam hol a fürdő, mert ma itt alszik. Amíg Ed zuhanyozott addig én felhívtam Petet hogy közöljem a rossz hírt.
- Szia Pet. – mondtam a hangpostának. – Közölnöm kell veled valamit, hogy vesztettél. Igen, vesztettél el vesztettél engem talán örökre. Ed törődik velem s tudom, hogy szeret. Nem úgy, mint te. Te már is Evelinnel smároltál. Hamar tovább léptél. Ed azt mondta soha nem lép tovább. Nem vagy olyan, rosszabb vagy. – mondtam végül s lecsaptam a kagylót. Ed pont végzett és egy kis dobozt hozott a kezében. Reméltem, hogy még nem kéri meg a kezem.
- Lily, ezt azért hoztam, hogy megbocsáss, de mivel az már meg van, egy kérdésem lenne. Leszel a barátnőm? – A szívem majd kiugrott a helyéről boldog voltam és nyugodt.
- Ez egyértelmű. Igen. – mondtam most már nyugodt hangon nem úgy, mint az első randinál. Majd mosolyogva kinyitotta a dobozt. Egy álomszép karkötőt találtam benne. Azonnal fel is vettem. Arany karika tele medálokkal, szívvel, love felirattal és másokkal. Szóval Ed nálunk volt ölelkezve aludtunk el nem engedtük egymást. Reggel már nem volt ott mellettem. Csak egy cetlit találtam.
„Lily! Sajnálom, hogy nem maradhattam itt veled. De apám kereső csoportot indított értem így nem maradhattam. Mire indulsz, a suliba én itt leszek a ház előtt s veled megyek.
Imádlak: Ed xoxo.”
Ez az imádlak Ed aláírás kezdett szokásává válni. Együtt mentük suliba, úgy ahogy ígérte. Semmi szokatlan nem történt azon kívül, hogy Pet egyetlen óránkon sem láttuk s Toby se tudta vagy nem mondhatta meg mi van vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése